Örökségünk

Szellemi Kulturális örökség lett a Magyar Solymászat

2005-ben a Nemzetközi Vadászok Szövetsége (CIC.), a Solymász Archívum Alapítvány (AF.) és a Solymász Örökség Alapítvány (FHT.) kezdeményezte az UNESCO felé, hogy a solymászat, felkerüljön a Szellemi Kulturális Örökség listájára. Az indoklásban az szerepelt, hogy egyetlen olyan kultúráról van szó, mely közös tőről fakadt, és a világ minden táján a nemzetek egyforma módon gyakorolják.

2007 nyarán rendezték meg Readingben (Nagy-Británia) az első solymász világ találkozót, a I. Falconry Festival-t. Itt a résztvevő országoknak javasolták, hogy csatlakozzanak az UNESCO-s előterjesztéshez, és mindenki a saját hazájában pályázza meg a listára kerülést.

Az MSE akkori elnöke Tóth János kezdeményezésére munkacsoport alakult, és a megadott kritérium rendszer és ismérvek alapján elkezdődött a munka. A munkacsoport által összegyűjtött értékes anyagot Duhay Gábor szerkesztette végeleges formátumra, illetve menedzselte beterjesztését.

2010 szeptember 18.-án végre a Magyar Solymászat is méltó helyre került a hazai kultúrában, felkerült a Szellemi Kulturális örökség listájára.

A teljes anyag megírásában résztvevő szerzők:

Dr. Aradi János
Bérces János
Duhay Gábor
Ertinger Géza
Földvári István
Győrffi Villám András
Szalay Sarolta

A letölthető dokumentum, a képviselőknek készült tömörített változat, melynek a szerkesztését Duhay Gábor végezte.

---------------------------------------------------------------------------------

Nagy elődünk: Bechtold István, természetvédő, ornitológus és solymász.

Kőszegen született 1927. szeptember 29.-n és nagyon korán, alig 64 éves korában, súlyos betegségét méltósággal viselve 1991. május 9.-n hunyt el szeretett városában. Életében Kőszeg város környezetvédelmi és természetvédelmi apostola volt, halála után díszpolgárrá választották. Bár munkája a kőszegi Latex, Posztó és Nemezgyárba kötötte napi 8 órában, szabadidejét a természet bűvöletében és ezen belül is elsősorban a madarak kutatására fordította. Bár amatőr ornitológusnak tartotta magát, munkái, eredményei, életútja profi szakembert mutatott. Fontos volt számára a környezet és természetvédelem, kultúráink megismertetése, oktatása, elsősorban szűkebb pátriája, Kőszeg és környékének értékeinek felkutatása, bemutatása, védelme, megmentésük a jövő generáció számára. Minden alkalmat kihasznált a természettudományos ismeretterjesztésre és tudatformálásra. Így például a Jurisics-várban és a gimnáziumban előadás sorozatokat szervezett Kőszeg környékének élővilágáról.

Katonai neveltetésének precizitásával naponta vezette naplóit, mely a környezete élővilágának, meteorológiájának, és saját madarainak változásait, történéseit rögzítette az utókor számára okulásként, tananyagként. Ezek másodpéldányait 1967-tõl a kőszegi múzeumban helyezte el, illetve eredeti munkáit ma már a Magyar Madártani Intézet könyvtárában őrzik. 1990-ben 250 éves kőszegi „Szőlő Jövésének könyve” utolsó 20 évi tudománytörténeti bejegyzéseinek és illusztrálásának a vezetését is Ő végezte. Szent György napján 1740 óta rögzítették Kőszeg és környékének speciális éghajlatán és talajviszonyain kialakult szőlőkultúra adott időpontjának állapotát (Hajtások fejlettsége, időjárási viszonyok, és bejósolható évi termés minőség és mennyiség). De rendszeresen publikált a Búvár és Aquila szakmai lapokban is. Például: Adatok a Süvöltő(Pyrrhula pyrrhula) költésbiológiájához (Aquila 73-74, 1967, 161–170); A Kőszegi Tájvédelmi Körzet élővilága (Vasi Szemle, 36, 1982, 207-214); Kiváló kézügyessége nem csak a szőlőhajtások festésében merült ki, hanem remek karikatúrákat készített városkája prominens személyeiről is, melyből 1979. december 18-án kiállítást is rendezett a városban, mint egy 95 darabot számláló műveiből. De preparátorként sem vallott szégyent a művészet területén. A hozzá került elhullott állatok teteméből értékes szemléltető alkotásokat készített iskoláknak, és a szombathelyi Savária Múzeum számára, ahol száznál is több madárpreparátumát őrzik ma is. Ő készítette el a Kőszegi Tájvédelmi Körzet élővilágának első összegzését, nagy szerepet vállalva a terület védetté nyilvánításában.

Alapító Tagja volt az 1974-ben megalakult Magyar Madártani Egyesületnek, mely választmányának a tagja is volt, illetve az MME kőszegi helyi csoportjának; a Chernel István kőszegi csoportjának alapító elnöke. Ragadozó madár vonzalmából fakadóan, az új alapítású anyaegyesület 11. helyi csoportjának, a Solymász Szakosztályának is a tagja és alelnöke, később haláláig elnöke is. Számára a solymászat nem merült ki a madarak szeretetében és tartásában, tenyésztésében (első hazai zártéri vándor sólyom tenyésztő!), hanem védte és a sérült madarakat, ápolta, gyógyította, a rokkantakat életük végéig nagy szeretetben gondozta. Országos hírű madárkórház és rehabilitáló telepet működtetett udvarán, saját költségén és a madárbarátok támogatásával. Életútját nem kísérték folyamatos állami elismerések, kitüntetések, de városa, és a madarászok tiszteletét, és megbecsülését egész életében kivívta és élvezhette. Kitűntetései közül életében a Széchenyi István emlékplakett (1982), majd halálát követően poszthumusz Gáyer Gyula emlékplakettet, a Magyar Solymászatért emlékérmet és városi Díszpolgárságot (1991) kapta elismerésül az őt követő generációtól. Munkáját, pótolhatatlan személyét; élő személyiségét egy dokumentumfilm is őrzi az utókor számra.

Életmunkáságát bemutató, és emlékének tisztelegve a Róla elnevezett látogatóközpontot hozott létre az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága 2006. október 13.-n, mely Kőszegen állandó kiállításként működik (Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont; 9730 Kőszeg, Aradi vértanúk parkja ). Bechtold István számára a természetvédelem, állatvédelem, ragadozómadár-védelem és a solymászat egy fogalomként kezelt, egy szemlélet keretében értékelt, irányított és végzett tevékenységet takart. Megvalósított és megvalósítatlan eszméi egyesületünk alapításának fontos célkitűzéseit képezik, ezért Őt tekintjük nagy elődünknek!

UNESCO listás lett a magyar solymászat!

2012. december 6.-án Párizsban 12 nemzet solymászatával együtt a magyar solymászat is felkerült az UNESCO Szellemi Világörökség reprezentatív listájára! Ebben az évben hazánk két felterjesztéssel élt az UNESCO felé, az egyik önálló örökségként került a jegyzékre, ez pedig a Matyó népművészet és kultúrkör. A másik közös nevezésként (13 nemzet) pedig a honi solymászat volt. Így a magyar kultúrát a 2009-ben kiválasztott mohácsi busójárással együtt immár három elem képviseli az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján, amelyen jelenleg 257 örökségelem található.

E rangos nemzetközi elismerés persze kötelezettséggel is jár.

Előzmények.

2005-öben UNESCO előterjesztés történt a Nemzetközi Vadászok Szövetsége (CIC.), a Solymász Archívum Alapítvány (AF.) és a Solymász Örökség Alapítvány (FHT.) kezdeményezésére; „A solymászat, mint szellemi világörökség része” meghatározással. Két évvel később 2007 nyarán került megrendezésre Angliában (Reading-ben) az első solymászok világtalálkozója; a I. Falconry Festival. Itt a szervezők ajánlással éltek minden résztvevő országnak (hazai képviseletünk, mint egy 60 fővel volt jelen), hogy csatlakozzanak az UNESCO előterjesztéséhez. Lévén egyetlen olyan kultúráról van szó a világon, mely egy tőről fakadt, és a világon szétterjedve a nemzetek mindenhol egyforma módon, a helyi szokásaikhoz igazítva, de alapjában ugyan úgy gyakorolják. Így olyan örökségről van szó, mely minden nemzetet összekapcsol e kultúrából fakadóan. A csatlakozás két lépcsőben történhet. Első lépés a kritériumban szereplő pontoknak megfelelően el kell készíteni a háttér dokumentációt, mellyel a nemzeti listára történik a jelentkezés. Ennek elfogadását követően lehetséges a világörökség listájára való felterjesztése. A readingi solymásztalálkozót követően, az akkori Magyar Solymász Egyesület elnöke, Tóth János a közgyűlés felé kezdeményezéssel, élt, hogy a nemzeti listára való kerüléshez a dokumentációt egy szerkesztőbizottság készítse el. A közgyűlés az elnök indítványát elfogadta, és erre a munkára önként jelentkezők csoportjából a szerkesztő bizottságot kiállította, személyre lebontva az adott fejezetek megírását. A szerkesztő bizottság tagjai: dr. Aradi János, Bérces János, Ertinger Géza, Földvári István, Győrffy Villám András, Szalay Sarolta voltak. A megírt háttéranyag dokumentációját, illetve a listára való kerülés menedzselését az egyesület részéről Duhay Gábor fogta össze, az elkészült nyersanyagot véglegesre szerkesztette, beadható formára alakította. 2008 tavaszára a dokumentáció elkészült, és a Bizottság elé terjesztésre került, melynek eredményeként a solymászat 2010. szeptember 18. Magyar Szellemi Kulturális Örökség lett! A projekt menedzselésében, támogatásában, a felterjesztés segítésében nagy segítséget nyújtott, maga a témát is támogató Dr. Csonka-Takács Eszter Szellemi Kulturális Örökség igazgatója. A hazai listára kerülést követően a cél a világörökség listájára történő felkerülés volt. A felterjesztésben és a két éves munkát követő sikerben, a megvalósításban elvitathatatlan érdemet nyújtó Dr. Csonka-Takács Eszter és Duhay Gábornak mondunk köszönetet e fórumon is!

A Magyar Solymászat 2012. december 06.-án a Világörökség Szellemi Kúltúrális Öröksége lett!

2012. december 07.-én 13 órakor, Budapesten az Emberi Erőforrás Minisztériumának Tükörtermében került sor az UNESCO döntésének a hazai hivatalos bejelentésére, és sajtótájékoztatójára. A megjelent matyó népművészek és a solymászat képviselőinek gratulált e fórumon Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere annak kapcsán, hogy az UNESCO illetékes kormányközi bizottsága az utolsó párizsi ülésén a matyó hímzést és a magyar solymászatot is felvette a szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára.

----------------------------------------------------------------------

Elment egy tagtársunk, egy barátunk!


Tóth János tagtársunk október 14.-én töltötte volna be az 58. életévét, de súlyos betegsége, melyet méltósággal viselt, meggátolta benne.

Jani kis gyermek kora óta a madarak bűvöletében élt, anyukája szerint mindig voltak madarai, ahogy már járni tudott. Szakképzetsége, kreativitása, mindent megoldó képessége a madarak és a solymászat körében is maximálisan kamatoztatta egész életében.

1988-ban, amikor az MME Solymász Szakosztályának a közgyűlésén megismertem, még nem sejtettem, hogy egy életre szóló barátságot kötünk. Barátságunk alapját az őszinteség, madár és állat szeretet, valamint a solymászat képezte. Első tanítványom volt, kinek akkori, és azt követően a megszerzett ismereteimet átadtam. De Jani modora, stílusa és madárszeretete mindenkiben rokonszenvet ébresztett, aki hasonló gondolkodást képviselt. Mindenkitől szívesen tanult, vagy ismereteit átadta. Sokan nem értették majomszeretetét, melyet a madarak és ezen belül is a ragadozók iránt képviselt. Nem egy-egy szezonra, vagy alkalomra választott, vagy vállalta el gondozását állatainak, mint sajnos tapasztalható gyakran manapság is állattartók és solymászok között. Éppen azért, mert tisztelte és megbecsülte madarait, mint a gyermekét, vagy unokáit, ezért is féltette őket annyira. Ha nem volt biztos a madárban, soha nem kockáztatott, melyért az ostobák megmosolyogták, nem látva a valós célt.

A ragadozó madarak szeretete, kiterjed megfigyelésükre, tudományos gyűrűzésükre, ha bajba kerültek gyógyításukra és mentésükre. Ha szabad életre már képtelen volt a madár, örök életre biztosította számukra a további nyugodt életet, olyan kapcsolatot, mondhatni szimbiózist kiépítve, mely más embernél, más állattartónál ritkán tapasztalni. Sokan keresték vele a kapcsolatot, segítségért, solymászati eszközökért, vagy tanulásért, főleg a fiatalok és gyerekek. Nagyon sokan kerültek ki keze alól a madárvédelem, gyűrűzés, solymászat és állatorvoslás terén. Számtalan cikk, több film is arról tanúskodik, hogy részéről nem egyfajta politikai szajkózást jelentett csak a ragadozó madarak védelme és a solymászat szeretetének a kapcsolata, hanem valóságos és megélt életformát. Az akkori szakosztályba is pont ezért a célja miatt lépett be. Solymászok generációit látta el felszerelési tárgyakkal, madarakkal, tanácsokkal. 1996-ban a szakosztály egyesületté átalakulásában is alapító tagként vett részt, nem kérdőjelekkel a szívében, mint akkori sok vezető egyénisége a solymászatnak, hanem hasonló eltökéltséggel, az előrelépés okán. 2 éve úgy érezte ez a közösség már nem azt a célt szentesíti, ami miatt egykor belépett oda, ezért megszűntette az MSE tagságát. De továbbra is ápolta a kapcsolatát, az egyesületben maradó barátaival. Nem szerette a veszekedéseket, de a falakba való ütközést sem, ezért is mondott le majd 20 éve tagsági viszonyáról.

2010-ben, amikor az MNRSE alakulását terveztük, újra a régi lendülettel, optimizmussal és lelkesedéssel jelezte, az alapításba szívesen és örömmel részt venne. Az átlagtól eltérő, és sokkal kevesebb anyagi lehetősége sem akadályozta meg abban, hogy az új egyesület céljait és munkáját támogassa. Még halála előtti napokban is azt kérdezte tőlem, mert fontos volt számára, hogy a tagsági díja ugye rendezve van. Soha nem kért, csak adott! Ezért is szerették sokan, az irigyei, vagy az ideológiáját meg nem értők viszont megmosolyogták, madzagosnak csúfolták. Soha fel nem fogva azt a tényt, hogy a madzag nem rabságot, hanem féltést, felelőséget jelenti számára, a meggondolatlan, és oktalan madárelvesztések helyett. Az MNRSE céljait, melyben a természet és madárvédelem, az oktatás és ismeretterjesztés is fő helyen szerepel, maximálisan találkozott eddigi munkájával, elgondolásával. Tudta, helyes döntés volt ennek az egyesületnek a megalapítása, látva az őt követő solymásznemzedék új ideológiáit és céljait, melyet nem fogadott már el, nem akarta megérteni. Számára is, mint az egyesületnek a ragadozó madárvédelem, mint elválaszthatatlan egység szerepel a solymászat mellett, oldalán, azzal harmóniában élve.

Szerencsére maradtak követői, ideológiáját támogató és ápoló jóérzésű emberek.

Egyesületünk egy meghatározó tagja távozott el tőlünk, aki eddig is lehetőségein felül segítette munkánkat, tagjainkat, szimpatizánsainkat. Most már a mi felelősségünk, hogy emlékét méltón megőrizzük!

Hátra hagyott szeretett családja anyagi helyzetén szeretnénk segíteni felhívásunk útját. Kérjük minden tagunkat, szimpatizánsunkat, Janit ismerőt, barátként szeretőt, hogy anyagi lehetősége birtokában támogassa özvegyét adományával.

Az adományokat a Jász Takarék Szövetkezet, Jászalsószentgyörgyi fiókja; 6950016315053358 számlaszámra lehet átutalni, Tóth Jánosné számlatulajdonos nevére.

A Család, és az egyesületünk nevében is nagyon megköszönöm mindenkinek a támogatásokat!