Takarmányállatok

 

Rágcsálók tenyésztése.

Bérces János

Szentencia; az adott ragadozó madár takarmányállata akkora legyen, hogy a madár által az elejthető és csaknem teljes egészében elfogyasztható legyen.

Több mint harminc éve tenyésztek rágcsálókat, elsősorban ragadozó madaraim számára, másodrészt terráriumi hüllők, pókok számára. Most tapasztalataimat szeretném a kedves olvasóval megosztani, tanácsot adni, segítségére lenni, első takarmányállat tenyészetének a felállításában.

Első helyre a tenyésztett egér (Mus musculus m.) kell, hogy kerüljön. Ragadozó madaraink számára az egyik legjobb takarmány, a rágcsálók között.

Tenyésztése nem igényel szakértelmet, tenyésztési rátája magas és előállítási költsége alacsony. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy az első helyre kerüljön a rágcsálók között. Hogy milyen színűt tenyésztünk, ez a madaraink számára érdektelen. Már mindenféle színvariációban tenyésztettem egereket. Kétségtelen, hogy a fehér egér, és ennek is néhány törzse nagyobb utód számot produkál mint a szürkék, feketék, vagy a barnák. Viszont ellenállóképeségük a pigmentáltakhoz képest elmarad. Kényesebbek a hőmérsékletre, takarmányozásra, higiéniára, betegségekre. Viszont a “színesekkel” összekeverve már egy megfelelő tenyészállományhoz jutunk. Az egereket családokban tudjuk tenyészteni. A kereskedelembe néha kapható a laboratóriumi felhasználásra tervezett rágcsáló dobozok, melyek méretük széles skálájának köszönhetően, az egértől a tengeri malacig bármelyik rágcsáló féleség tartására és tenyésztésére a legjobban megfelel. Ezek egy kemény, hő és ütésálló műanyag dobozból áll és egy sűrű rácsozattal a tetején, amely etetőkosárral is kombinálva van. Ennek hiányában nagyobb üvegkádakban, akváriumokban is tarthatunk tenyészthetünk rágcsálókat. Láttam már kidobott automata mosógép fémdobjában is tenyészteni rágcsálókat, nem kevesebb sikerrel. A tartó boboz méretét mindig a darabszám és a rágcsálók mérete határozza meg.

Egy család egérnek, egy 25x40x25 cm-es doboz a megfelelő, melynek tetején olyan sűrűségű rács van, hogy az adott méretű rágcsáló, illetve kicsiny utódai sem tudnak rajta átférni. Ezeket a rácsokat általában ponthegesztett horgany, saválló huzalokból készítik. A tetőrácsozatban be van süllyesztve az etetőkosár, melybe majd az itatópalack is belekerül. A tetőrácsozatnál és a tartó, tenyész dobozoknál lényeges dolog, hogy a rágcsáló ne tudja a fogával sehol sem kikezdeni, mert akkor megszöknek és egy sor probléma is fel fog vetődni…

A tenyésztés fő alapelve, hogy csak olyan nőstényeket szabad a tenyészetünkben megtartani (és utódaiból új családokat képezni), melyek minimum 8 utódját képes felnevelni. Az egerek korán ivaréretté válnak, de várjuk be, amíg majdnem teljes testnagyságot el nem érik. Az első ivarzásukban bepárosított nőstények hamar “kiégnek” ráadásul kevés alomszámot is produkálnak és rosszul is nevelnek. Jobb megvárni, amíg a három hónapos kort elérik. Ekkor alakítjuk ki a családokat. Nálam az egy hím és három nőstény variáció volt a legproduktívabb. Bár egy hím elbír öt-hat nősténnyel is, de ekkor már termékenyítő képessége erősen korlátozik. Igaz, hogy minden nőstény terhes lesz, de nem mindegy, hogy 5-6 fiat vet, vagy tizenkettőt. A legnagyobb alomszámom egy nősténytől 18db kis újszülött egér volt. Az átlag 8-15 egérfia között van. A rágcsáló családokban általában rangsor van. Ezt leggyakrabban egy erős hím bitorolja, de volt már rá példa, hogy nőstény volt az erősebb. Ennek figyelembe vételével lehet csak baj nélkül a családtagokat váltogatni. Ugyan is egy idegen ivarérett egérnek, mindenkivel végig kell verekedni magát mindaddig, amíg a ranglétrán meg nem találja a helyét. Sok esetben ez az életébe is kerülhet. Ezért célszerű olyan törzset beszereznünk, melyek jól szaporítanak és nevelnek. Ebből összeállíthatjuk a családokat. Az ivarérettségükig a nemenként külön tartott állatok nem igazán bántják egymást. Mihelyt egy (vagy több) hím kerül a nőstények közé, megkezdik a családalakítást. Mivel még tapasztalatlanok, ez minden vérrontás nélkül pár óra alatt le szokott zajlani. A hímek erősen hajtják a nőstényeket, azok ivarzása esetén többször is pároznak velük egymás után. 21 nap múlva megszületnek a kisegerek.  Az első ellés általában a fordulópont a család életében, mert hamar kiderülnek a kannibál hajlamok, öröklött nevelési hiányosságok. Ha ezek fellépnek - és a takarmányozásukkal és ivóvizükkel sem volt probléma -, jobb, ha mindjárt a madarainkkal feletetjük ezeket a nem kívánatos állatokat. Ha nincs semmi probléma, akkor megy minden magától. Az anyák nevelnek, ismét pároznak - már az ellést követő órában -, majd szülnek és nevelnek. Ezek a periódusok 3-4 hetenként ismétlődnek, bizonyosságot adva az egerek jól ismert szaporaságáról. Felesleges, a szülni készülő nőstényt külön választanunk, mert a szoptató másik két nőstény is besegít a közös alom felnevelésében. Ha kivennénk a nőstényt és fel is tudja rendesen nevelni egyedül utódait, amikor visszaraknánk a családba, ismét verekedéssel kéne beállnia a rangsorhelyére, ráadásul egy szaporodási ciklusból ki is esne. Jobb együtt hagyni a családot. Mivel általában nem egyszerre fognak elleni a nőstények, így ellési és nevelési rátájukat jól tudjuk ellenőrizni, illetve regisztrálni. Különben az egereket nem zavarja, hogy éppen újszülött, vagy már leválasztandó süldő egeret szoptatnak egyszerre. A kisegerek 3-4 hetes korukra (amikor a következő generációnak ad életet az anyjuk) választhatók le a szülőktől. Ekkor már önállóan esznek és az itatópalackból is megtanultak inni. Viszont a szopásról sem akarnak lemondani, de az anyatejre az újszülötteknek nagyobb szüksége van, így ekkor elérkezett az idő a leválasztásukra. Nemenként szelektálva külön neveljük őket. Gyakorlat bizonyítja itt is, hogy kisebb helyen több egeret nevelve, gyorsabb a növekedésük. Majd megfigyelhetjük, hogy a hím egerek dinamikusabban növekszenek, így belőlük már hamarabb tudjuk madarainkat táplálni. A család, mint egy év alatt kiöregszik e dinamikus szaporodás mellett. Ekkor a fiatalokból új törzset alakítunk ki. A tenyésztésnél itt is fontos tényező a tisztavér fenntartása, különben hamar leromlik a tenyészetünk. Jól szaporító tíz családtól a havi 200 fiatal egyed nyerése nem is jelenthet gondot.

Az egerek akkor szaporodnak megfelelő ütemben, ha megfelelő hőmérsékleten és páratartalom mellett, jó minőségű takarmányon tartjuk. 20C° felett és 50%relatív páratartalom mellett.  24-26 C° az optimális hőmérséklet.

Takarmányukat mindig az önetető kosárba rakjuk, különben összemászkálják és vizeletükkel szennyezik. Az általuk összeszennyezett takarmányt már nem fogyasztják a továbbiakban, így nagy pazarlást zárunk ki a kosár alkalmazásával. A takarmány lehet kimondottan egereknek gyártott granulátum. Ez a legjobb és legkényelmesebb megoldás, bár áruk igen borsos. Ha mellőznünk kell az egér granulátumot, akkor jól megfelel a közönséges nyúltáp és a legolcsóbb kölyök kutyatáp keveréke, melyet bármelyik takarmányboltban megkaphatunk. A száraz táp mellé kiegészítésként gabona magkeveréket (pl. galamb keverék), főt húst, száraz kenyeret és zöld növényi takarmányt (gyümölcs, lucerna, tyúkhúr, stb.) is adhatunk. Ez utóbbi különösen a szoptatós nőstények miatt ajánlott. Mivel mindent összemászkálnak, így a magokból és zöldféléből is csak annyit rakjunk eléjük, melyet rövid idő alatt megesznek. A kutyatáp a fehérje bevitelükhöz és ásványi anyag  szükségletükhöz elengedhetetlen, különben tapasztalni fogjuk, hogy egy ideig jól működő tenyészetünkben a szülő állatok sorban áttérnek utódaik fogyasztására.

Az ivóvíz is álljon mindig rendelkezésükre, meglátjuk a zöld etetése mellett sokat fognak inni. Az ivóvízzel több vitamint is bevihetünk számukra, illetve a növendék egerek itatása révén madaraink számára is. Az itatást, itatópalackokkal tudjuk a legkényelmesebben és praktikusan megoldani ezek is beszerezhetők a díszállat boltokban.

Nagyon fontos tényező a higiénia.  A sok ivás és rágás, rengeteg produktumot is eredményezni fog. Hetente minimum két alkalommal végezzünk alom cserét. Az alomra a legjobb a minimális fűrészporral rendelkező faforgács. Ha kell, rostáljuk ki a fűrészport, mert hamar tüsszögés lesz a vége, majd légúti megbetegedés, melyre az egerek különösen érzékenyek. A bedohosodott, számunkra is kellemetlen szagú almot se használjuk, mert könnyen beatkásodnak az egerek, mely különböző bőrbetegségeket eredményez. A fokozódó vakarózásból ez a viszketés át fog csapni egy kisebesedésbe, majd maga és mások rágásába. Végül az egész tenyészetünk elfertőződhet. Mivel hetente kétszer mozgatjuk át az állományt, a takarítás végett, minden állat kézbe kerül. Ha rendelleneset találunk, azonnal szelektáljuk a tenyészetből.

A takarítást akkor tudjuk hatékonnyá tenni, ha dupla mennyiségű dobozzal rendelkezünk. Így előre bealmozhatjuk a dobozokat, melyekbe csak át kell pakolni a családokat, illetve a nevelők egyedeit. Az alom magassága minimum 3 cm legyen. Ha több az nem baj, csak kevesebb ne legyen. Alomnak megfelel a száraz széna, szalma is, faforgács híján. Homokban, perlitben (ilyeneket is láttam már!) ne tartsunk rágcsálókat, hamar elammóniásodik az alom, nem tudnak fészket készíteni benne, a napos egerek is belefulladnak, stb. Az elszennyeződött dobozokat egy spakli segítségével megszabadítjuk a trágyás alomtól, majd egy fertőtlenítős mosószeres vízben egy nyeles kefével elmossuk és öblítjük. Száradás után ismét bealmozzuk, egymásba téve tároljuk felhasználásukig.

Még egy jó tanács. Ha tenyész anyagunk családjaiból kiesik egy egyed, akkor mindig a nevelőből pótoljuk, a még szűz állatok közül a megfelelő neműt. Így ő a rangsor aljára kerül, nem is igen bántják, hamar be fog illeszkedni a családba. A nőstényeknek sokszor nem tetszik az elvesztett kanjukat pótoló új fiú. Sok esetben kikezdik harapásaikkal a hím heréit. Ebben az esetben több, akár három fiatal, de ivarérett hímet is az amazonok közé tehetünk. Így hamarabb kiválasztják, hogy melyik is tetszik nekik igazán. A többi meg mehet a madaraknak. Vigyázat, ha nőstények mellől visszatennénk a fennmaradt hímeket a nevelő dobozba a többi hímhez, óriási nagy verekedés fog kialakulni, mely véres csata színhelyévé varázsolja az addig békés nevelőegységet. T.i. a többi hím érzi a nőstények szagát a visszaadoptált hímeken és ugye próbálkoznak, azok meg nem engedik magukat... Végül teljesen elmérgesedik a helyzet.

Ha nőstény esik ki a családból, a hím minden új arát szívesen fogad, ebben biztosak lehetünk. A többi feleség viszont a rangsorba igazítja hamar az új jövevényt, így, vagy úgy. Ha első bálozó az egér leány, akkor nem lesz probléma. A már szaporított egyed viszont a ragsor elejére tör és ez megint verekedésbe fog torkollani. Ezért javasolom, hogy minden esetben szűz állatok társításával pótoljuk a kiesett egyedeket.

Az állatokat a farkuknál fogva könnyen rámolhatjuk ide-oda. A nemeket is ebben a formában könnyen el tudjuk különíteni. Az ivarszervek és a végbélnyílás közötti távolság a meghatározó, minden rágcsáló esetében. Főleg a fiatal hímek esetében, melyek heréi nem szálnak le minden esetben, néhány hetes korban. Ha egymás mellett, szinte egymáson látható a két nyílás, akkor nőstény egyeddel állunk szemben, ha ennél nagyobb a távolság, - egér nagyságától függően 4-10mm -, akkor hímről van szó. A kifejlett fiatal egér súlya általában 25-26g. A beöregedett és elhízott egyedek 30g felettiek, a választási egerek pedig 10g körüliek.

A következő közkedvelt takarmány állat a sorban a mongol futóegér, vagy gerbil áll. Félsivatagi állat, melynek húsa kiváló takarmány bár mely ragadozó madárnak. Először hobbi állatként kezdték tenyészteni, majd szintén laboratóriumi kísérletek céljaira tenyésztették, tenyésztik manapság is tömegesen. Bár szaporodási indexei nem olyan jók, mint az egérnek, de elsőrendű táplálék mivolta miatt érdemes tenyésztésével foglalkoznunk. Hely és hőigénye hasonló az egérrel, így egy helyiségben is tarthatjuk, tenyészthetjük őket. Szintén családokban szaporítjuk 2-3 nőstény mellé egy hímet adva. Sajnos sok esetben a kifejlett és már többször szaporított nőstények mellé új ivarérett hímet nem lehet rakni, pótolva az esetlegesen kiesett családfőt. Legtöbb esetben a feldühödött nőstények megölik, a betolakodónak vélt hímet. Menekülés a doboz keretei miatt korlátozottak, így a legtöbb esetben a hím áldozatul esik. Több esetben óriási erős hímet próbáltam egy, vagy két nőstényhez sikerrel társítani. Három nőstény viszont bármelyik erős hímmel elbánik. Ha ivarérettség előtt álló hímet társítunk a nőstény trióhoz, akkor ezt szintén siker szokta koronázni. Igaz viszont, hogy egy, vagy két ivarzási ciklus ki fog esni. A másik oldalon viszont jobbak az esélyek. Az öreg hímekhez bármikor tásíthatunk új nőstényeket. Lehetőleg egyívásúakat, lecserélve az esetlegesen megmarad egy-két öreg nőstényt is, így elkerüljük a régi és az új nőstények közötti rivalizálást.

Takarmányozásuk is eltér egy kicsit az egerekétől. A gerbileknél nagyobb hányadát kell képezni a gabona magvakból álló eleségnek. Itt első helyen szintén a nyúltáp áll, melyhez egyenlő arányba kell a gabonafélét kevernünk. Itt is jól bevált a galambkeverék. Nagyobb szüksége van a rostban gazdag eleségre is, ezért szárított réti széna, lucerna, vagy here adása is szükséges. A zöldtakarmányt nem igényli annyira, mint más rágcsáló, de azért napi gyakorisággal kínáljuk ebből is. A száraz kenyér itt is nyerő, mint minden más rágcsáló esetében. A fehérje és ásványi anyag pótlására szintén megfelel a száraz kutyatáp, bár ebből csak mindig a szükséges mennyiséget fogják fogyasztani, nem oly mennyiségben, mint az egerek, vagy a patkányok. Az itatóüveges itatás itt is fontos, bár vízfelvételük mérsékelt. Ennek arányában az almukat is sokkal később használják el, mint a többi rágcsáló. Itt akár két hét alatt sem lesz olyan elhasznált az alom, mint az egér esetében, ahol már egy nap után is illatozásba kezd a tartóketrec.

A tenyész dobozok alommagassága legalább 10cm-es legyen, ha magasabb az még jobb. Nagyon szeretnek alagutakat ásni, fészkeket készíteni. Magas alomban ezt jobban tudják gyakorolni, jobban el tudnak rejtőzködni, így nyugodtabbak és persze produktívabbak is.

Éjjeli állatok révén az aknaásási munkák nagy része és bioritmusuk is erre az időszakra esik, bár a tenyésztésünk szempontjából ez közömbös.

Itt is célszerű évente megfrissíteni a tenyészállományunkat.

Az állatok kézbevehetősége szempontjából csak a farok tövet foghatjuk meg, mert a farkuk vége felé könnyen leszakad a bőr és akkor az a farok rész le fog száradni. Bár ha ez a sebzés nem fertőződik el - ritkán szokott -, akkor az állatnak semmi baja nem történik, csak kurtább lesz a farka. Célszerűbb inkább a markunkba fogni lágyan úgy, hogy a mutató és hüvelyk ujjunk között jöjjön ki a feje. A hüvelyk ujjunk mindig az álla alá essen, hogy ha harapni próbálna, akkor mint egy nyakörvként szorítanánk a nyaka köré az ujjainkat. A nyakbőrön való megragadást nem viselik, alóla kipörögnek és ilyenkor harapni is szeretnek, ezért ettől tartózkodjunk.

Sem az egerek, sem a gerbilek nem tipikusan harapós állatok. De azért nem árt az elővigyázatosság. A rágcsálók a vizeletükkel közvetítik a leptospirózist, melyet mi emberek is elkaphatunk harapás, vagy a dobozok takarítása útján. Ha természetben élő, vad rágcsálókkal (házi egér, vándor patkány) nem érintkezik állományunk, akkor e betegség teljesen kizárható. Ha nem, akkor a harapások elkerülése végett az agresszív egyedek leselejtezésével, védő bőrkesztyű alkalmazásával, és a fertőtlenítős, és gyakori kézmosással védekezhetünk ellene.

Következő emlős a tenyésztett patkány (Rattus norvegicus B.). Általában a fehér patkányt, és a csuklyás patkányt tenyésztik a leggyakrabban. Ez utóbbit a vándor patkánnyal keresztezve mindenféle színkombinációt létre lehet hozni. Nekem a vadastól a narancssárgán keresztül, a feketétől a pezsgő színig minden szín felszínre jött. Jellemző volt, hogy a pasztellszínek, bár dekoratívak voltak, de az ilyen színű egyedek szaporodási rátája elmaradt a dominánsabb színek, illetve a tiszta fehér törzsek mellett.

Elsősorban nem a kifejlett patkányok alkalmasak vadászmadaraink táplálására., hanem a süldői, melyek választásuk után még két-három hétig jó méretűek, Igaz az is, hogy tápértéke messze elmarad az előbb említett két rágcsáló mögött.

A legjobban bevált laboratóriumi törzs a Hannoveri Wistar, mely legmegbízhatóbban szaporítható közepes nagyságú patkányféle. Ugyan így a csuklyás patkányok is. A nagyobb testű törzsektől, már kevesebb szaporulatot kapunk, mint az említett két törzstől.

Szintén családba tenyésztjük a patkányokat is, két nőstényre egy hímet számolva. Az egereknek megfelelő takarmány jó itt is, bár a kutyatáp arányát a patkányoknál emelnünk kell. A patkányoknak nagyobb szüksége van a fehérjében dús táplálékban, mint az összes többi rágcsálóféleségnek. Szintén háromheti vemhesség után ellik utódaikat az anyapatkányok és szintén három hét elteltével lehet a fiatal süldőpatkányokat anyjuktól leválasztani. Családalakításuk és kiesett szülő pótlása hasonló problémákat vet fel, mint az egereknél. Tartása és tenyésztési körülményei megegyezik az egerekével.

Egy kifejlett kan patkány súlya 400g fölé is mehet, a nőstényeké 100 g-mal is elmaradhat ettől. A vadászmadarak takarmányozása számára 250g-os testsúlyig a legalkalmasabbak a növendék patkányok. E felett már erős zsírosodásnak indulnak és elvesztik mindazon jó tulajdonságaikat, mely a fiatal állatok húsára oly jellemző. A jelzett súlyhatár felett nagy hidegben héjáknak és sólymoknak (sasoknak) megfelelő takarmányt biztosít, de vedléskor már nem adja a tollnak azt a szilárdságot, színt és formát, mint az egerek és persze a galambok etetése ad. Mindenesetre jól kiegészítői takarmányozási lehetőségeinknek. Végül a megmaradt kiöregedett, leselejtezett patkányok, a vadászgörényeink számára is megfelelő takarmányt biztosítanak.

Mindhárom rágcsálóféleséget nagy mennyiségben tenyésztenek laboratóriumi kísérletek céljára. Ilyen kisállat tenyésztő telepeken némi rendszerességgel nagymennyiségű lefojtott állathoz juthatunk. Ezeket az állatokat eladhatatlanságuk miatt, - nemre és súlyuk szerint válogatva -, takarmány és férőhely takarékossági okokból szokták lefojtani úgy, mint a napos csirkéket. Fontos, hogy a még meleg tetemeket kiterítve, itt is ki kell hűteni, hogy meg ne fülledjenek, mert ezután már csak a hollóknak és prémes kisragadozóknak jók, de vadász és tenyész madaraink táplálására már nem alkalmasak. Egy-egy napi adagokat lefagyasztva, 6-8 hétig tárolhatjuk mélyfagyasztva, különösebb értékcsökkenés nélkül. Ezután cseréljük frissre, ne sajnáljuk kidobni, vagy a görényeinkkel feletetni régebbi fagyasztott rágcsálókat.

hörcsögök szintén jó takarmány állatok. A vad hörcsöghöz legkönnyebben a csapdázok útján juthatunk, miután leprémezték őket, sajnos csak szezonálisan és nem havonta. Karvalynak csak kiegészítésként adjuk, mert erős és vastag csontjai a legtöbb esetben nehezen, vagy egyáltalán nem emészthetőek. Az én karvalyaim nem igen szerették és a vándor sólymok is hamar elteltek e zsíros hússal. A héják viszont minden időben szívesen ették.

szíriai aranyhörcsög ( Mesocricetus auratus a.) szintén jó takarmány állat volna, de ezt sem igazán szeretik a ragadozó madarak, érdekes, kellemetlen szagú húsuk miatt. Pedig könnyen tenyészthetők, és szaporaságukkal sincsen probléma. Itt egy hímre akár öt nőstényt is számolhatunk. A gyakran fellépő kannibalizmus miatt jó, ha külön választjuk a vemhes nőstényeket. Mivel a hörcsögök életfilozófiája lassúbb, mint az egereké, vagy a patkányoké, nincsen komolyabb hieharhia sem, így bármikor, bármilyen neműt összezárhatunk pároztatási céllal. Vemhességi ideje hasonló az egerekéhez, bár utódai lassúbb ütemben növekednek. Takarmányozása szintén megegyezik az egerekével. Rágási hajlama és tudása viszont erősebb mindegyik rágcsálófélénél. Így ha kisebb sérülés keletkezi a tartódobozon, - pl. egy repedés -, és abba a fogát bele tudja akasztani, biztosak lehetünk, hogy szívós munkával, mindent feledve akkora lukat fog rágni rövidesen, melyen átpréselve magát meg tud szökni. Azután már csak a nyomait láthatjuk, vagy rágását az éjszakai órában hallhatjuk, míg nyakon nem csípjük. Igazában véve nem sokra tartom takarmányozási célból, ezért már évek óta nem is tenyésztem.

A kínai törpe hörcsög viszont céljainkra nagyon is alkalmas, húsát bármelyik madár szívesen fogadja. Tartási és takarmányozási feltételei az említett egerekével azonos. Viszont nem családokban, hanem kisebb kommunákban tenyészik a legjobban. Mivel híres verekedő, ezért kezdetben nálam is a nőstények kikezdték a melléjük pároztatásra betett hímet. Először csak a farkukat, majd a lábukat is lerágva. Ezért én egy nagyobb, tengeri malacok tenyésztéséhez rendszeresített dobozba 25 nőstényt és 12 hímet párosítottam össze. Hogy megfelelő búvóhely álljon a rendelkezésükre, és a hímek sikeresen ki tudjanak térni a támadó nőstények elöl, szinte teljesen teli raktam alommal a tartódobozukat. Ennek köszönhetően a hímek elfoglalták az egyik sarkot, ahol összebújva együtt védekeztek az “oda látogató” nőstények ellen. Ha viszont párzási szándékát jelezve közeledett a nőstény (lefekszik és farkát égnek emelve kínálkozik fel) a hímek tettre készen ugrottak. A doboz egy másik nagyobb részét foglalták el szintén csoportosan összebújó nőstények. Ide elletek is és nevelték közösen csemetéiket. Szerencsés próbálkozásomnak köszönhetően, remekül szaporodott az így összeállított törpehörcsög kolóniám. Sem nagyobb sérülés, se kannibalizmus nem lépett fel. A takarítás itt is mint a gerbilnél nem igényelt olyan gyakoriságot, mint az egerek, vagy a patkányok esetében.

Manapság elég ritkán lehet egy jó állományra szert tenni, pedig érdemes lenne vele komolyabban foglalkozni.

A többi törpehörcsögféle - Roburowsky, Kambel, Dzsungár - ritkaságuk, problémásabb tenyészthetőségük, sokszor szezonális ivarzásuk miatt, inkább a hobbi állatok tartóinak lehetnek érdekesek. Takarmányozásra sohasem használtam fel őket, nem is hallottam ilyenről. Ugyan ez vonatkozik a degura, a gyapotpatkányra, a sokcsecsű egérre és még sorolhatnám.

Még egy gondolat a hörcsögökről. Őket gyakori harapósságuk miatt a nyakbőrüknél fogva szoktuk megragadni, azaz grabancon fogjuk.

tengeri malac (Cavia porcellus) szintén jó takarmány lehetőség, könnyen eltartható nyúltápon és zöld eleségen, még is tenyésztése nem igazán éri meg, nagy helyigénye, hosszú vemhességi ideje (65-70 nap) miatt. Továbbá lassan érik el a “vágósúlyt” (3-4 hónap), egy nőstényből egy év alatt csak 12-18 utódra számíthatunk. Mégis ha olcsón hozzájutunk fiatal egyedekhez (4-6 hetesen 250g-sak), érdemes tovább nevelve őket, vitaminos táplálékra fogva, még legalább egy hónapig nevelni őket. Többen próbálkoztunk tengeri malacokat és törpe nyulakat a galambos, fácános volierünkben elhelyezni, mint egy söprögetésre, a kihullott takarmány hasznosítására tartani. Végül is jól érezték magukat a rágcsálók, de szaporodásukban szezonálisakká váltak, és azt a szaporodási ütemet sem hozták, amit minimálisan is elvártuk volna. Ha még is foglalkozni szeretnénk tenyésztésével, a többi rágcsálóhoz hasonlóan, nevelő és tenyészládákba tartsuk őket. Egy hím két-három nőstény mellett megfelelő tenyésztési  blokkot képez.

Még egy rágcsáló jöhet számításba kiegészítő takarmányként, és tényleg alkalmi táplálásra, ez a csincsilla. Csincsilla-tenyésztő telepről egész évben kiváló minőségű, friss, vagy fagyasztott, lenyúzott állatokat vásárolhatunk.

Tenyésztésük takarmány célra nonszensz, magas ára, lassú ütemű fejlődése, speciális tartási tényezői, kis számú szaporulata miatt. Jól működő, ellenőrzött tenyészetekből viszont bátran vásárolhatunk leprémezett állatok húsát, mely nem csak a madaraink, hanem a görényeink és vadászkutyáink számára is elsőrendű takarmány lehet.

Végül meg kell még emlékeznem a házinyulak ezernyi fajtájáról. Tenyésztésükről rengeteg könyv jelent meg, a kistermelők lapjában írtakról nem is beszélve. Elsősorban a héjáink, sasaink számára jelentenek potenciális takarmányt. Sólymok és a karvaly számára nem ideális takarmány és tanállat. Ha háztáji jelleggel saját konyhánkra tenyésztjük őket, akkor persze mint kiegészítő takarmányféleség, és tanállat állandóan jeleskedik solymászatunkban. Talán a törpenyúl az, melyet nagyobb helyen, szabadon tartva és tenyészve kiváló tanállatnak nevelhetünk, héjáink számára. Remekül fut és cselez, ha megfelelő kifutóban neveltük. Itt is, mint az üregi nyúlnál számítani kell a kotorékásási hajlamára, mely sok esetben szökését eredményezi. Minden esetre tanállat céljára célszerű tenyésztésével foglalkozni, takarmányként való hasznosításra, viszont másodrendűsége miatt nem éri meg a fáradságot és ráfordított költséget. Tenyésztése és takarmányozása a házi nyúléval azonos.